miután a "Kicsibaba" egy óriási puszit kapott ma reggel Zorkától, a következő "beszélgetés" zajlott:
- Zorka, emlékszel, hogy te is laktál így anya pocakjában??
- ... (heves bólogatás, mert az IGEN még bizony hiányzik a szótárból:))
- és mit csináltál odabenn??
- Dídábádíí!!

... hát ím, fény derült a titokra..:)))

Végre itthon van a Nagypapi!!

úgyhogy be is vackoltam a Nagymamiék közé egy kicsit ENNI. No meg begyűjteni a puszijaimat:))

Elindultunk a házikóhoz

Na!! Gyertek már!! Úgy szeretném már látni a kisszobámat!!

Anna koncentrál!! Én meg bohóckodom:)

késsel - villával

"Te nem kicsi, te kííís" így hát van már saját késem is, amit lelkesen használok vajaskenyér készítésre, és evésre. Nem mindig a nagykönyv szerint, de sebaj:)))

dumagép

Még augusztusban kérdezték tőlem, hogy "de mióta beszél??" mire én azt mondtam, hogy igazából én még nem tekintem úgy, hogy Zorka beszélne. Ami abban az értelemben igaz, hogy kerek egész mondatokban nem beszél. Viszont nagyon mókás szótárat kezdett el kialakítani: ő lett az igekötők nagymestere:) szóval igét igazából nem nagyon használ - kivéve az ENNI-t!!:)) de annál több igekötőt. Te, ki! - amikor ki akar menni, vagy a Víz, le potty, amikor kifröccsen a víz (amit nagyon mókás nógrádi akcentussal mond, valahogy így lááá pátty. De a ki, be, le, fel -t mindenhol remekül használja, csak igét nem tesz mögé:)
Tegnap nagyon régi, nagyon kedves ismerőseink voltak nálunk, akik tulajdonképpen mindent megértettek, amit Zorka elmesélt nekik szóval, vagy inkább testbeszéddel (bár néhol egy kicsit be kellett vetni a Novák - magyar tolmácssegédeket:)))
A kedvencek valahogy így sorakoznak:
- Te nem kicsi, te jó csüccs - vagyis, ha én nagy leszek, felülök a lóra.
- Mamici, enni!!! - ez persze a nagymami kedvence, amikor Dorcával ezt kánonban kiabálják a nagymaminál a konyhában, előkével a kezükben:))
- Apa itt, Te nem láá pááty - ha apa itt van, akkor nem esem le (ez a csúzdai kísérőmondat)
- tette papa titíííí - a másik papa vonattal jön (mert az egy-kettőből teljesen logikusan következik, hogy a másik az a kettő - vagyis tette:))
- és a nagy kedvenc: Dídábádi. - de hogy ez mit jelent, senki nem tudja. Ezt egyszerűen nem sikerül megfejtenünk. Viccesen sokat használja, de mindig másra, és nem jövünk rá, hogy mi az összefüggés. "Ilyenek ezek a felnőttek, mindent el kell nekik magyarázni"

Szóval így beszélgetünk mi nap-mint-nap Pincikével, aki nagyon boldog, ha kimond egy-egy új szót.

őszi pillanatképek

jóban-rosszban együtt...




így készül a csalamádé!!!! a lényeg, hogy jóóóó alaposan össze kell keverni!!:))

Duett

és folyamatosan bővül a repertoár:)))

Szüret

Papáéknál megkezdődött a szüret!! Gondolhatjátok mennyi dolgom akadt...:))))

Orrfújás

egy újabb szerkesztői bejegyzés az utókor (és a mi emlékezetünk) számára: Zorka benáthásodott. De úgy nagyon sajnos. Eddig, azaz EDDIG az orrszívással irigyelt dolgunk volt: Zorka magának szippantotta az orrát. Nem sírt. Nem kellett lefogni, ami nagyon nagy könnyebbség volt nekünk. De most nem engedi. Viszont egészen jól sült el végül a dolog. Eddig is fújdogálta már az orrát, kisebb-nagyobb sikerrel. Most viszont úúúúgy megtanulta kifújni az orrát, hogy szinte a felnőttek is megirigyelnék. Úgyhogy félreraktuk az orrszívót a kistesónak:))))