Képzeljétek el, HÁROM napja ott alszom az oviban. És képzeljétek el, hogy a cumóm sem hiányzik. (Már egyszer lebuktam, hogy anélkül is tudok aludni, amikor a nagypapival aludtam, és hogy még nem is kértem....) Az egész úgy történt, hogy a héten 2 bácsi a tetőn dolgozott, és olyan nagyon hangoskodtak, hogy nem tudtam ebéd után elaludni. Aztán apu mondta, hogy miért nem alszom akkor benn az oviban - mint a többiek - mert ott csend van. Jó apu, akkor holnap bent alszom - mondtam. Bevissszük a Novák tigrist, meg a kicsi babát, meg a vass kittit (ő egy hello kitty, csak a Vass Kitti nevü ovistársam után átneveztem:)). És így is lett. Apuék meg minden nap jönnek értem, ahogy megígérték, és én így nyugodt vagyok. Már egyáltalán nem sírok!! Se reggel, se napközben. Ha anyu visz, ha apu, mindegy - egy könny sem csordul reggel. Mondjuk az első ott alvós napomon, amikor megláttam aput, elpityeredtem, de anyuék szerint biztosan a megnyugvás könnyei voltak. Anyuék meg irtó büszkék:))))
